Szociálpszichológiai tény, hogy aki az állatokkal rosszul bánik, erőszakoskodik vagy kínozza őket az előbb utóbb a környezete vagy a civil társadalom ellen fordul. Ezekben az esetekben korábbi általában gyermekkori sérelmek, erőszakos viselkedésmód másolása és az elszenvedett sérelmek miatt alakul ki az egyénben az állatok majd később az emberek felé megnyilvánuló szélsőséges magatartás forma.
Más dolog azonban, hogy vannak olyan emberek akik kifejezetten jól bánnak az állatokkal míg környezetükkel vagy a társadalommal amelyben élnek rendkívül erőszakosak. Érdekes kontrasztja ez a fentiekben leírtaknak. Normál esetben az emberek és az állatok iránti empátia és szeretet már egész pici gyermekkorban kialakul. Vannak azonban olyan esetek ahol a gyermek a neveltetéséből kifolyólag közömbös érzelmi funkciókat mutat az állatok és környezete iránt is. A század elején az Egyesült Államokban egy neves pszichológus figyelt fel erre a jelenségre és kutatni kezdte a számára felvetődött kérdéseket. Olyan komoly eredményekre jutott melyek ezt a furcsa viselkedést egy hétköznapi ember számára is érthetővé teszik.
Azok az emberek akik embertársaikkal rosszul bánnak míg állataikkal jól, életük korai vagy meghatározó szakaszában embertől elszenvedett szociális traumán estek át. Jól lehet ez nem feltétlen volt fizikai erőszak inkább hosszabban tartó lelki elnyomás, vagy olyan helyzet elé állították az illetőt mely hátralévő életére hosszú távon negatívan kihatni látszott. Így tudat alatt vagy tudatosan az illető elzárja magát az emberektől ugyan akkor erősen vágyik embertársai szeretetére, megbecsülésére. Ezt a hiányt aztán az állatok felé való szeretetének megnyilvánulásával pótolja. Sokszor embertársai és környezete felé hangoztatva, az általa tartott állat legyen az kutya vagy macska, pozitív tulajdonságait, de az ember felé mindig ledegradáló formában. Érdekes tény, hogy ezek az emberek az állatok egyes állatfajokhoz emblematikusan megjelenített emberi tulajdonságokat, jellemképletek társítanak, melyek antropomorf projekciók, és semmi közük sincs a szóban forgó állat tényleges sajátosságaihoz. De pont ez az ami az ilyen embernek biztonságérzetet és hosszabb távon érzelmi stabilitást nyújt.
Éles kontraszt azonban, hogy ezek az emberek minél jobban kötődnek házi kedvencükhöz annál jobban elszegregálódnak környezetüktől és embertársaiktól. Láthatjuk tehát, hogy a címben említett általános kijelentésre mely szerint aki az állatot szereti rossz ember nem lehet a választ a szociálpszichológia adja meg számunkra.
Cikk: Petwater
A kép illusztráció
www.petwater.eu 